L é p é s I d ő

…...  a címe a Hadi Juli és Arany Virág alkotta Body Lotion co-dance legújabb darabjának, mely a Svung Táncestek sorozatában kerül bemutatásra május 4.-én, a Jurányi Inkubátorházban. Ennek kapcsán beszélgettünk Virággal és Julival az együttműködésekről, kapcsolódásokról, kettejük közös munkájáról.



MP.: Mindketten a Budapest Tánciskolában végeztetek. Mi következett ezután?

A.V.:2007-ben először a Pataky Klári Társulattal dolgoztam együtt. E mellé mindig jöttek további munkák - Eleonore Valère, Nigel Charnock, Gold Bea, Nagy Andi - és voltam több rezidens programon, Montepellierben és Brüsszelben. E mellett tartottam kreatív gyerektánc órákat a Budapest Tánciskolában, szeptember óta pedig Berlinben élek és dolgozom.
H.J.: 2008-ban végeztem, amit egy körülbelül kétéves, keresgéléssel jellemezhető időszak követett. Kimentem Dániába, kisebb, kreatív projektekben vettem részt. Ezt követően, mint táncos dolgoztam együtt Ladjánszki Mártával, Gold Beával, az Andaxínházzal és intenzívebben a Hodworks-szel. Virággal közös munkánk az Ismeretlen kutatása című program keretében kezdődött.
2012-ben született a lányom, majd 2013-ban kezdtem újra táncolni. Ekkor Virággal a Jardin d’Europe program keretében, belga alkotótársakkal hoztuk létre az Mon usine/Én üzem című darabunkat.
Az idei évtől én is tanítok, a KIMI-ben (Keleti István Alapfokú Művészeti Iskola és Szakközépiskola - a szerk.) tartok mozgásórákat.
Ami most van, az nekem jó arány - periodikusan dolgozom a projekteken, és ekkor teljesen kikapcsolok - egyébként meg van az élet, az anyaság.

Hadi Juli

MP: Folyamatosan együttműködésekben dolgoztok, sok esetben külföldi partnerekkel. Miként élitek meg ezeket? Mennyire belső igény ez, vagy inkább a külső hatások eredménye?

A.V. : Maga az iskola is támogatta, hogy nemzetközi kurzusokon vehessünk részt, ami nagyszerű felület volt más országból érkező művészekkel megismerkedni Mindeközben  a művészi munkában is nagy szabadságot tapasztalhattam meg, aminek az igénye később is ott maradt bennem, hogy táncosként ne csak végrehajtó legyek, hanem alkotótárs. Ezt pedig egy koprodukcióban jobban megvalósítható.
H.J.: Az biztos, hogy a külföldi ösztöndíjak, programok jelenléte igen sok lehetőséggel jár, ami befolyásol és ösztönöz minket - s nem utolsósorban azért azt is látni kell, hogy a hazai források nem elegendőek egy ilyen produkció létrehozásához. Az együttműködésekre visszatérve: mindig azt gondoltam, hogy négy agy több mint egy. Eddig mindig úgy alakult, hogy Virággal ketten voltunk táncosok, és más művészeti ágból érkezőkkel dolgoztunk együtt - az Ismeretlen Kutatása esetében  zenészekkel, a Jardin d’Europe programban pedig egy zenésszel és egy videoművésszel.
Az volt a célom, hogy e projektekben a művészeti ágak egyenrangú félként jelenjenek meg- ezzel aztán voltak nehézségeink. Elég, ha csak csak arra gondolsz, hogy a belga-magyar együttműködésben egy harmadik nyelv, az angol volt a közös közvetítő - menet közben volt, hogy úgy éreztem, e miatt sikkadnak el dolgok.
Ez a mostani duettünk tudatos visszatérés volt a tánc világához - itt két táncos dolgozik   és gondolkozik együtt a mozgáson.

Arany Virág

M.: Mitől és mióta működik a ti kettősötök?

H.J.: Ez is az iskolás években kezdődött. Bár a közöttünk lévő három év különbség okán eleinte kevesebbet dolgoztunk együtt, egy idő után úgy alakult, hogy ha csináltunk egy darabot, vagy házi bemutatót  az iskolában, abban a másik biztosan benne volt. Ezt pár év szünet követte a munkában, viszont ez alatt az idő alatt jó barátok lettünk.
A.V.: Én 2009-ben kaptam egy lehetőséget, hogy a MU terminál estje előtt csináljak egy rövid darabot - ekkor Julit kértem fel alkotótársnak - innen datálom az együttműködésünket.
Itt kezdődött az a folyamat is, hogy elkezdtünk kipróbálni különböző technikai eszközöket - kontaktmikrofonokat, Looper-t, digitális hangeffekteket - ebből merítettünk az Ismeretlen kutatásánál is.
Az egyre fokozódó technikai háttér persze növelte a hibaforrások számát, miközben a más művészeti ágakkal való szoros együttműködésben megváltozott a tánc funkciója, mindig megkérdőjeleződött, miért ugrunk, miért forgunk, pont most, pont így.  A mozgásalkotás folyamatában sok eddig ismeretlen szempontnak kellett megfelelni, ami sokszor volt hátráltató.
H.J.: A Mon usine/Én üzem esetén a mozgásra zenét komponáltunk és erre a videót. Sok volt a sokféle és sokfelé irányuló figyelem. - A mostani munkánkban  kifejezett célunk volt, hogy csak a mozgás maradjon.

M: Miként gondoltok magatokra: táncos, és/vagy koreográfus?

A.V.:  A Julival való együttműködésben egyértelműen alkotótárs. A megközelítésünk, szempontrendszerünk nagyon jól kiegészíti egymást. Én inkább a mozgásból indulok ki, mint hogy mi milyen hatást vált ki a nagy egészen belül.
H.J.: Mint táncos ki tudok indulni a testből, de alkotóként már nem. Nekem mindig kell valami a mozgáson kívül.
A L é p é s I d ő  e tekintetben is speciális - annyira redukált a rendszer, hogy amikor ebben elkezdtünk a mozgással dolgozni, kijelölt magának egy egyértelmű formanyelvet, ami  magát az alkotói folyamatot is generálja.

Sifter Vera